Az Igni faterja rendesen bemákolt a hétvégén basszátok meg, konkrétan damilos fűkaszával ment neki a szőlőben az egyre burjánzó gaznak, aztán vagy a szomszéd Béluska ciános birse, vagy a saját nem különb vegyese tette annyira szintre, hogy a szőlőtőkéknek is rendesen nekiment, aztán két-három héttel szüret előtt, azért az elég nagy para.

Ugye Igni faterja, már többszörösen bebizonyította, hogy ha ráfekszik a pia vonatra, akkor ott nincs kiszállás, de eddig saját magával még így direktben nem baszott ki, pedig Vladiék egyöntetűen egyetértenek abban a tényben, hogy az a legnagyobb geci aki saját magával is kibaszik. Most pedig elég keményen sikerült, hiszen a szőlő, vagyis ha a fater kontextusából nézzük, akkor A Szőlő, aztán tényleg a Barna család szeme fénye. Ápolja, gondozza, még a hajtásválogatást is csak ő csinálhatja, a kész termékre meg olyan büszke, mintha az istenek italát készítené el. Eleinte csak rizling volt, meg kékfrankos, de az utóbbi évek divathullámai miatt most már van három sor zweigelt is, amiből a rosé készül. A legtöbb bort, klasszikus tölgyfahordóban érleli, de van pár barrique hordója is, amiben szarabbnál szarabb mellékízű nedűk teremnek, persze az idiótája kóstolgatja meg szagolgatja, de nagy általánosságban a koccintós is jobb minőséget garantál. Na két éve valahogy nem baszott be annyira szüretkor és így nem kúrta el a vegyszerezést, így egész iható lett a lőre, aztán valami csoda folytán, kapott valami aranyérmet, amitől még akkora hévvel vetette bele magát a dologba. Persze tavaly megint szart csinált, így idén nagyon rajta volt a feszkó, hogy oda kell basznia, elolvasott vagy három cikket is neves bortermelőktől, meg vett egy borkészítés mesterfokon című könyvet amiből majdnem az összes képet meg is nézte, de azt ő maga sem gondolta volna, hogy nyár végén, egész ígéretes termés és cukorfok mellett a saját faszságából baszhatja a termése kétharmadát. Most az egész család rajta van rendesen a parán, aztán az öreg meg két napja iszik is bánatában. Az Ignác persze rohadtul boldog, mert nem kell így szüretelni, meg hordót mosni, tavaly a trisós víz, amúgy is szétbarmolta a kezét, konkrétan ilyen dió nagyságban hullottak a bőrdarabok a csávó mancsáról, aztán még kiverni se tudta rendesen. Persze a Misike ezt az örömöt is szétbarmolta, ugyanis a Pokk Mihály hátsó telekszomszéd, neki meg csak púp a hátán a kert végében roskadó sorok, általában ki van baszva az összes, vagy ha nagyon felszívja magát, akkor belebassza műanyaghordóba, aztán lesz belőle vegyespálinka, de mióta minden lóvé a gyerekre van költve, azóta nagyon pálinkával se bibelődik. Szóval a Misike a felső kocsmában kihallotta az öreg bánatát, ahová csak azért ment be, mert az Ászokban mindenki ott van, aztán bukó a Magdi előtt, majd felajánlotta neki, hogy odaadja a szőlőt, lényegében alig pár méter választja el a tőkéket egymástól, majdhogynem tesók azok a fürtök. Cserébe az Ignác bazmeg meg permetezheti most a Misi kertjét, amiből megint csak balhé van, ugyanis a Magdi rá van állva arra, hogy minden bió legyen, mondjuk fingja nincs róla mi az, mert ha felmennek plázázni, akkor a mekiben telezabálja magát. Most az a terv, hogy ha jön a szüret, akkor a hátsó kiskaput, ami a Misike meg az Ignácék kertjét összeköti, amit már vagy nyolc éve nem volt megbolygatva se, kinyitják, aztán talicskán hordják át a présház mellé a levágott fürtöket húsosládákban. Szóval Igni duplán megszívta, mert nem elég, hogy lesz szüret, kétszer annyit kell talicskázni, még a kibaszott tőkéket is segíthet újratelepíteni. Most fortyog magában, hogy faszért kellett elvagdalnia a tőkéket, mikor a fater fűnyírás után, bebaszva megpihent a lugas alatti nyugágyban.